Egy párkapcsolatban nemcsak a kimondott szavak alakítják a kapcsolatot, hanem azok is, amelyek soha nem hangzanak el.
A ki nem mondott sértettségek, a visszatartott félelmek, a csendben hordozott vágyak, az elvárások, amelyeket a másik talán nem is ismer. És azok a szükségletek, amelyeket magunknak is nehéz néha megfogalmazni.
Miközben a kapcsolat látszólag a mindennapokról szól, sokszor egy egész láthatatlan világ él a felszín alatt.
Nem mindig azt mondjuk, ami valójában fáj
Egy vita közben könnyen elhangozhat:
– Soha nincs időd rám.
– Megint nem figyeltél rám.
– Mindent nekem kell megoldanom.
A felszínen ezek egyszerű mondatoknak tűnnek.
De gyakran nem ez az, amit valójában közölni szeretnénk. A mondat mögött lehet egy ki nem mondott vágy:
„Fontos szeretnék lenni neked.”
Vagy egy félelem:
„Attól tartok, hogy egyre távolabb kerülünk egymástól.”
Vagy egy szükséglet:
„Jó lenne több közelséget megélnem veled.”
Amikor ezek rejtve maradnak, a másik gyakran nem a valódi üzenetet hallja, hanem a kritikát, a szemrehányást, a támadást. És innen könnyen elindul egy olyan beszélgetés, amelyben már egyik fél sem arról beszél, ami valójában fontos lenne.
A csend is kommunikál
Sokan úgy gondolják, hogy a kommunikáció a beszédről szól. Pedig a hallgatás is kommunikáció.
Amikor nem mondjuk el, hogy csalódottak vagyunk, mikor nem merjük megosztani a bizonytalanságunkat. Amikor hónapokig hordozunk egy sértettséget, amikor inkább visszahúzódunk, mint hogy kockáztassuk a konfliktust.
A kapcsolat eközben nem marad érintetlen. A ki nem mondott érzések gyakran akkor is jelen vannak, amikor senki nem beszél róluk. Megjelennek a hanghordozásban, a távolságtartásban, a feszültségben vagy éppen abban, hogy egyre kevesebb dologról beszélünk őszintén.
Nem mindig a másik elől rejtjük el
A ki nem mondott dolgok egyik érdekessége, hogy nem mindig a partnerünk elől rejtjük őket. Néha önmagunk elől is.
Lehet, hogy nehéz beismerni:
- hogy több figyelemre vágyunk.
- hogy magányosnak érezzük magunkat.
- hogy félünk az elutasítástól.
- hogy hiányzik a közelség.
- hogy valami fontos számunkra, amit eddig nem mertünk kérni.
Amíg azonban ezeket magunk sem látjuk tisztán, nehéz elvárni, hogy a másik megértse őket.
Amit a másik nem tud, arra nem tud reagálni
Sok kapcsolatban jelen van egy csendes remény:
„Ha igazán szeret, úgyis tudni fogja.”
Pedig a valóság gyakran másképp működik.
A másik ember nem gondolatolvasó. Nem lát bele a félelmeinkbe, nem ismeri automatikusan a vágyainkat, nem tud reagálni arra, amit soha nem osztunk meg vele.
És bár a kapcsolatokban valóban fontos az egymásra hangolódás, a közelség egyik alapja mégis az, hogy időnként megmutatjuk egymásnak azt is, ami sérülékeny bennünk.
Mit tud ehhez hozzáadni a párkapcsolati coaching?
A párkapcsolati coaching egyik értékes hozadéka, hogy segít lelassítani a megszokott kommunikációs köröket.
Azt a teret teremti meg, ahol nemcsak az hangozhat el, hogy ki mit tett vagy nem tett, hanem az is, hogy mi van a mondatok mögött.
Mi az a félelem, amely eddig rejtve maradt?
Mi az a vágy, amelyet nehéz volt kimondani?
Mi az a szükséglet, amely újra és újra megjelent a konfliktusok hátterében?
Amikor ezek láthatóvá válnak, gyakran a kapcsolat is más szintre kerül. Mert a pár tagjai már nem csupán a problémákról beszélnek, hanem önmagukról is.
Néha nem új szavakra van szükség
Sok kapcsolatban nem az a legnagyobb nehézség, hogy nincs kommunikáció, hanem az, hogy a legfontosabb dolgok valahogy mindig a sorok között maradnak.
A valódi vágy, a valódi félelem, a valódi szükséglet.
Pedig gyakran éppen ezek azok a mondatok, amelyek közelebb vihetnek egymáshoz.
Nem mindig könnyű kimondani őket, de amikor mégis megtörténik, sokszor nemcsak a beszélgetés változik meg.
Hanem maga a kapcsolat is.
